Ha végig rójuk Budapest belvárosát, képtelenség nem felismerni, hogy Erzsébetváros valamiért kilóg a sorból, de ugyanakkor szervesen beleillik a fővárosi városképbe. Ez a történeti városrész a világon egyedülálló, páratlan értéket képvisel. Az épületállományon a historizmus és a szecesszió jegyei egyaránt megtalálhatóak, amelyek egy századokon átívelő folyamatos fejlődés megtestesülései. Azonban a kerület története nem rögtön az eklektikus épületekkel és patinás utcaképekkel kezdődött. Menjünk vissza az elejére.
Erzsébetváros a Duna bal partján lévő hordalékkúpos síkságon fekszik, ennek azért van jelentősége, ugyanis a városrész nagyon kevés régészeti emlékkel rendelkezik és ez nem csupán a terület feltáratlanságát jelenti. A rómaiak idejében Pest vízrajzi-domborzati képe merőben máshogy festett, mint most.
Pest rekonstruált római kori vízrajzi térképe, forrás: Nagy Tibor: Budapest története az őskortól a honfoglalásig
A Contra Aquincum, római kori erőd egy nehezen megközelíthető, mocsaras szigetcsoport közepén feküdt, amit ma V. kerületként ismerünk. 1000 évvel később a szárazabb időszakoknak és a gyengébb vízfolyásnak köszönhetően a ,,pesti szigetek” néven emlegetett terület átalakult. A holtágakkal tarkított táj az idő előrehaladtával egységesebb vidékké nőtte ki magát.
A középkorra a már romos Contra Aquincum köré egy város szerveződött. Akkor sikerült fokozatosan feltölteni a Pestet körülvevő Duna egyik fattyúágát, ami ,,Rákosárok” néven vált ismerté, ma pedig Nagykörútnak nevezzük. Mikoviny Sámuel által ismertetett XVIII. századi térképen jól látható, hogy Pest városfala és Rákosárok közti terület lakatlan. Csupán néhány tanya látható elszórtan a város körül. Ezek alapján pedig elmondható, hogy a kerület területe a történeti időszakokban néptelen volt. Ennek ellenére mégis maradtak fenn olyan régészeti leletek, amelyek a tanyák létezését támasztják alá. Például a Kazinczy utca 23-25 szám alatti házak építésekor újkori falakat fedeztek fel. Az Akácfa utca 14. szám alatt pedig ugyanebből a korból származó kutat találtak. Talán árulkodóbb lehet a Madách tér- Király utca sarkánál talált 1706-os évszámú érmék.
Mikoviny Sámuel térképe 1737-ből, forrás: Gárdonyi Albert: A ferencvárosi pusztatemplom. Tanulmányok Budapest Múltjából
A Pest királyi város mellett elterülő Rákos-mezőt a magyar középkorban az ország közepeként tartotta számon a katolikus egyház, mivel az országgyűlések elsődleges színhelyévé vált. Azonban ez a török korra elvesztette jelentőségét, és csupán kaszálóként használták a területet. A későbbi korok emberei gyakran a közeli várrom maradványait használták építőanyagként. Így lehet az, hogy a törökök utáni falusias benépesülés részben a Contra Aquincum építőelemeit felhasználva valósult meg.
,,Külvárost akarunk alapítani”
1686-ban a keresztény világ fellélegezve vette tudomásul, hogy Budát sikeresen visszafoglalták a töröktől. 145 évig tartó oszmán uralom csak szenvedést és pusztítást hozott a helyiekre. A majdnem 10 méter magas pesti városfal mögött, az alig 100 hektáros területen a törökök elvonulása után mindössze 218 ép házat találtak. Az néhány száz család többségében német és magyar volt, de akadtak köztük szlovákok is.
,,Külvárost akarunk alapítani”- közölte néhány polgár a pesti városi tanács előtt 1699-ben. Pestnek ekkor nem volt külvárosa, csak néhány falu szegélyezte a városhatárt, de az itt élőknek nem volt polgárjoguk, továbbá nem vettek szervesen részt Pest életében. A polgári kezdeményezésnek engedve a városi tanács (a korábban az udvari kamara a városnak juttatott területen) kijelölt egy helyet a külváros számára. Ez a hely a mai Boráros tér, ami akkor még negyed órányi járásra volt Pesttől. A próbálkozást azonban a császári telekönyvi hivatal és a budai kamarai adminisztráció körülményessége és akadékoskodása ellehetetlenítette.
Pest a fekvésbeli adottságának köszönhetően évszázadokon át képes volt érvényesíteni a gazdasági szerepét. Számos kereskedelmi út futott össze a területen, ráadásul a Duna forgalmának megállító képességével is bírt. Azonban feltehetjük a kérdést: miért nem a nagyobb tekintélyű Buda terjeszkedett? A budai oldalt dombok és hegyek tarkítják, míg Pest terjeszkedésére egy hatalmas sík vidék áll rendelkezésre.
A megüresedett pesti házak hamar új gazdára leltek. Megjelentek a kereskedők és az iparűzők, a lakosság megduplázódott. A Rákóczi-szabadságharc elején (1703) már 342 házat számoltak. A szabadságharc és a járványok ugyan hátráltatták a város fejlődését, de nem vetették vissza. Pest újra elnyerte a városi rangot és megkezdte a gyarapodását: újjáépítették a majorságokat és a művelésre alkalmas területeket újra termelés alá vonták. Pestet félkörívszerűen vették körbe a kertek, a szántók és a majorságok. Idővel a városfalon kívülre szorultak az iparosok műhelyei. Főleg a városkapuk mentén alakultak ki gócpontok, ide települtek a piaci kocsmák és a fogadók. Egyre nagyobb szükség volt a munkaerőre: hamar megjelentek napszámosok, zsellérek és segédinasok a külvárosban. Megkezdődött a külváros rohamos betelepülése.